Vannak, akiknek a munka elsősorban megélhetés. Másoknak hivatás. És vannak olyanok is, akik szeretnék jól is érezni magukat közben — méltósággal, nyugalommal, értékrenddel.

Nem mindig könnyű ez. A teljesítményelvárások, a tempó, a munkahelyi játszmák vagy épp az, hogy a pénz számít, de közben nem minden.

Sokan érzik úgy, hogy valami nem passzol. Hogy kívülről nézve minden rendben van, de belül mégis motoszkál egy érzés: ennél többnek kell lennie az életben. Nem feltétlenül nagy dolgokra vágyunk. Csak igazira. 

Ma egy olyan világban élünk, ahol gyakran az számít értéknek, ami látványos. A közösségi média mintha megmondaná, mit kell akarnunk. Tárgyakat, pozíciót, státuszt. És közben talán el is hisszük, hogy ha nem tesszük ki, ha nem mutatjuk meg, amit elértünk, akkor kevesebbek vagyunk. Pedig lehet, hogy épp az egyszerűség az igazi szabadság.

Az értékek nem mindig hangosak. Néha csak csendben jelen vannak bennünk: tisztesség, nyugalom, hitelesség. Az, hogy nem akarunk másnak látszani, mint akik vagyunk. Hogy nem akarunk versenyezni, hanem kapcsolódni szeretnénk. Egymáshoz. Önmagunkhoz.

És lehet, hogy ez kívülről "egyszerűnek" tűnik. De belül mély. Érthető, ha valaki ebben ma ritkán talál visszhangra. De ettől még lehet igaz.

Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy többre vágyom, mint túlélésre. Hogy nem csak dolgozni szeretnék, hanem közben élni is. És lehet, hogy nem baj, ha másképp gondolkodom, mint a többség.

Mert valahol minden változás egy gondolattal kezdődik.

Mert nem mindig a pénz mozgat - néha egy mosoly, egy békés reggel, vagy egy érzés, hogy a helyünkön vagyunk...ezek hajtanak igazán. 🙏✨🩷