Egyszerűen élni - nehéz döntés vagy szabadság?
Valahogy egyre többet hallani mostanában az egyszerűsítésről, a minimalizmusról, az elég jó élet fogalmáról. Lehet, hogy ez csak egy új divathullám. De lehet, hogy valami sokkal mélyebb dolog húzódik meg mögötte: a lelkünk vágyik a nyugalomra. A belső békére. Az egyszerű életre.
A tempó, amit ma élünk, nem normális
A legtöbb ember ma reggeltől estig rohan. Dolgozik, teljesít, adminisztrál, megpróbál minden szerepében helytállni – és közben elveszít valami fontosat: önmagát.
Sokáig én is ezt éltem. Azt hittem, ha pörgök, ha mindig elfoglalt vagyok, akkor "hasznos" vagyok. Közben belül fáradt lettem. Nem fizikailag – inkább lélekben.
Néha azon kaptam magam, hogy hétvégén is ugyanúgy nyomom, mint hétköznap, csak más típusú feladatokkal. És az "énidő" a sor végére maradt. Ha egyáltalán sorra került.
Egyszerűen élni – de miért olyan nehéz ezt választani?
Elsőre olyan romantikusnak tűnik: visszavenni, lelassulni, kevesebbet akarni.
Aztán jön a felismerés, hogy ehhez dönteni kell. És nem is akármilyen döntéseket:
-
kevesebb vásárlás,
-
letisztultabb otthon,
-
visszautasított lehetőségek,
-
akár kevesebb pénz – de több idő
És ez nem mindig komfortos. Néha félünk attól, hogy "kilógunk a sorból". Hogy ha nem hajtjuk magunkat, akkor nem vagyunk elég jók. Hogy ha kevesebbet dolgozunk, akkor lusták vagyunk.
Pedig ez nem lustaság. Hanem bátorság.
A mély szabadság ott kezdődik, amikor már nem kell bizonyítanod
Amikor elkezdesz visszavenni, egyszer csak történik valami furcsa. Elkezded meghallani a saját belső hangodat.
Nem a külső elvárásokat. Nem a reklámokat. Nem azt, amit mások szerint kellene csinálnod.
Hanem azt, ami neked jó.
És ez valami csodálatos szabadság.
Több időd lesz a szeretteidre. Magadra. A természetre. Egy jó könyvre. Egy sétára. Arra, hogy végre lelassulj, és jelen legyél.
Nem kell mindenednek tökéletesnek lennie. Nem kell mindig "többnek" lenned. Csak elég jónak. Magadhoz képest.
Az egyszerűség nem egyforma mindenkinek
Van, akinek az egyszerű élet egy vidéki ház kiskerttel.
Van, akinek egy kis lakás a város szívében.
Másnak a rugalmas munkaidő.
Megint másnak az, hogy nemet tud mondani a felesleges feladatokra.
Nincs univerzális recept – de van egy irány: az egyszerűség belül kezdődik.
Ott, hogy engeded magadnak azt az életformát, amiben te jól érzed magad. Nem mások szerint, hanem saját mércéd alapján.
Egyszerűen élni: lemondás vagy nyereség?
Sokan azt hiszik, ha egyszerűbben élünk, akkor lemondunk dolgokról.
És igen, bizonyos dolgokról valóban igen. De az egyszerűség nem szűkösség – hanem tér és levegő.
Több hely a lelkedben. Több nyugalom a napodban.
A kevesebb néha valóban több – ha abból több a béke.
Te is érezted már, hogy szeretnél lassítani, elengedni a felesleget, újra kapcsolódni magaddal?
Nem vagy egyedül. Egyre többen indulunk ezen az úton. És nem baj, ha nem egyik napról a másikra történik.
Lépésenként is lehet egyszerűbben élni – és lépésenként megérkezni a saját, belső szabadságunkhoz.