A közösségi média hazugságai – és amit valójában keresünk mögötte
Volt már olyan, hogy görgettél az Instagramon, és egyszer csak azt érezted:
nem vagy elég.
Nem elég trendi. Nem elég csinos. Nem elég sikeres.
Másnak új táskája van. Meg utazik.
Neked meg csak a napi rutin marad.
Pedig szeretsz egyszerűen élni. Szeretsz lélekben otthon lenni.
Mégis valami megcsúszik benned.
És ez nem a te hibád.
A világ harsányabb lett. De nem biztos, hogy igazibb.
A közösségi média mára nemcsak inspirációs felület.
Egyre inkább egy olyan színpad, ahol sokan azt mutatják, amit mutatniuk kell.
Mintha ciki lenne "csak" élni.
Mintha már nem lenne elég egy nyugodt nap, egy tartalmas beszélgetés, egy jól sikerült főzés.
Ma már minden tartalom:
– a reggelid,
– a tested,
– a párkapcsolatod,
– a karriered,
– és még a pihenésed is.
De mi van, ha te nem akarsz szerepelni?
Nem vagy kevés, ha nem harsogsz.
Tudod, mit látok?
Egyre többen fáradtak. Egyre többen nem akarják tovább a zajt.
Csak senki nem meri elsőként letenni a telefont.
A belső csend nem népszerű, mert nem pörög.
De gyógyít.
És szerintem mélyen belül mindenki erre vágyik.
Valódira. Emberire. Hitelesre.
Mert van erő a csendben.
Van mélység a szelídségben.
Nem attól vagy jelen, hogy mindenki lát,
hanem attól, hogy önmagad vagy akkor is, amikor senki sem figyel.
A halk fény is melegít. A finomság is lehet bátor.
És a valódi szépség nem kiabál – csak átsugárzik.
Amit keresünk, az nem követőszám. Hanem kapcsolódás.
Nem baj, ha szereted a szépet.
Nem baj, ha posztolsz, ha kreatív vagy, ha megmutatnád magad.
De tudd: nem kell hazudni érte.
Nem kell túlzásokkal élni. Nem kell mások életét másolni.
Az igazi érték nem kattintásfüggő.
A valódi élet csendes. Lassabb. És sokkal mélyebb.
„A világ a látszatot ünnepli, de a lélek a valódit keresi — csendben, türelemmel, önmagára figyelve.”
